Három különböző módon lehet egy szövetet tűzállóvá tenni, ezért a legjobb és leghatékonyabb módszerrel kezdjük: ez az, amikor az FR tulajdonságok magában a fonalban rejlenek.
Vannak azonban módok arra, hogy a textíliákat vegyi kezelésekkel és felületkezeléssel tűzállóvá tegyék.
A tűzgátló kárpitoknál általában kétféle kezelést alkalmaznak:
Bevonat: A bevonási technikával a szóban forgó szövetre tűzgátló hátbevonatot visznek fel. Ez merevíti az anyagot, így jobban használható kárpitozáshoz. A bevonási technika azonban kevésbé alkalmas függönyszövetként, mivel az anyag burkolata kevésbé természetes, mint más szövetkezeléseknél.
Merítés: Egy másik elterjedt tűzkezelési módszer a kémiai bemártás, amelyet gyakrabban használnak természetes szálakból (vagy nagy százalékban természetes szálakat tartalmazó) szöveteknél. Ahogy a technika is sugallja, a szövetet vegyi oldatba mártják, amely felszívódik a szálakba, így gátat képez a szál és a láng között.
Ha a szövet meggyullad, a szövetkezelési folyamat során alkalmazott vegyszerek a hő hatására aktiválódnak, kémiai reakciót indítva el, amely eloltja a lángot – hasonlóan a vegyi tűzoltó készülékek működéséhez.