Milyen tudományos ismeretek vannak az égésgátló ruházat mögött

A tűz mélyreható tudományos ismeretének felhasználásával a szövetgyártók stratégiákat dolgoztak ki a FR védőburkolat amelyek a tűz fenntartásához szükséges alkatrészek egyikének eltávolítására összpontosítanak. Mindezeket a technológiákat úgy tervezték, hogy eloltsák a lángot, és csökkentsék viselője sérülésének kockázatát, de mindegyiknek megvannak a maga előnyei. Mivel mindegyik technológia tartóssá tehető a védőruha élettartamára, és nem mosható ki mosással, a technológia kiválasztása a konkrét veszélytől és az egyéb tulajdonságok preferálásától függ. Nincs olyan technológia, amely a legjobb minden veszélyhelyzetre.

Például egy elektromos munkás, aki ki van téve elektromos ívvillanásveszélynek, egy petrolkémiai munkás, aki ki van téve a villanásveszélynek, és egy tűzoltó, aki hosszabb ideig tartó tüzelőanyaggal táplált tűznek van kitéve, mind különböző technológiákat igényelhet. FR védőruházat. Figyelembe véve az iparági követelményeket, a munkakörnyezetet, a kényelmet és az alkalmazottak preferenciáit, a gyártók olyan FR szöveteket hoznak létre, amelyek a munkaterületen előforduló termikus veszélyekre vannak szabva, és egyenletes védelmet nyújtanak nap mint nap. Az FR szövetek előállításához általánosan használt technológiák: szénképző szerek, gázfázisú gyökfogók és magas hőmérsékletű szálak. A szenesedésképző szerek foszfor alapú tűzgátló anyagok, amelyek szálakba vagy szövetekbe építhetők be.

Elsősorban cellulózszálakhoz, például pamuthoz, műselyemhez vagy lyocellhez használják. Amikor ezeket a szöveteket tűznek teszik ki, és a szálak elkezdenek gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggá bomlani, a foszforanyag reakcióba lép az üzemanyag-molekulákkal, és stabil, szilárd szenet képez. Az elszenesedés nemcsak a gáznemű molekulákat fogyasztja el, amelyek egyébként tüzelőanyagként szolgálnának, hanem gátat is képez a láng és a szövet között, és megakadályozza, hogy a szövet további tönkremenjen, és több tüzelőanyag szabaduljon fel. Ezért ezek az FR szerek lángálló anyagokat képeznek azáltal, hogy megfosztják a tüzet a négy szükséges összetevő egyikétől, jelen esetben az üzemanyagtól. Ezek az FR szerek beépíthetők szintetikus cellulóz szálakba a szálképzés során, vagy a szövetképzés után szálakra alakíthatók.

A mérnöki folyamat során a szövetet telítik a foszfor alapú FR-oldattal, majd kémiai reakciót hajtanak végre a tartós kötések kialakítása érdekében, amely tartósan lángálló szövetet eredményez. A mérnöki folyamat lehetővé teszi, hogy a szövet megőrizze eredeti megjelenését és kényelmi előnyeit, amelyek a pamut és műselyem szöveteknél annyira kívánatosak, miközben állandó FR védelmet nyújtanak a rövid távú hőveszéllyel szemben. A láng elnyomásának másik technológiája a gázfázisú gyökfogók. Ezek speciális, általában klór alapú molekulák, amelyek a rostszerkezet részét képezik, és egyedülálló tulajdonságuk, hogy hő hatására viszonylag stabil gyököket képeznek. Emlékezzünk vissza, hogy az üzemanyagnak gyök molekulákra kell szétesnie ahhoz, hogy reagáljon az oxigénnel. Amint ezek az üzemanyag-gyökök keletkeznek, oxigén helyett a klór gyökökkel egyesülnek, és csapdába esnek, vagy „lecsapódnak”. Ez megfosztja a tüzet attól a kémiai láncreakciótól, amely a láng fenntartásához szükséges összetevők egyike.